//Sártaposó brigád//
//Aletai és bárki más is//
*Mae bőszen tapossa a sarat, és némileg bosszúsan is, mert törpe társai látszólag figyelemre se méltatják, a füttyére még csak vissza se integettek neki.
Bántja persze a lányt, hogy ilyenek vele, de szólni nem szól, csak azért sem. Sőt, hátat is fordít a kőtörőknek, hogy ne is lássa őket!*
~Megszokhattad volna már Mae, otthon is ez volt, figyelembe se vesznek, mert csúnya nagy magas vagy. Egy colos törpe!~
*Dacosan tapossa hát a sarat, épp neki való munka most, és nagyon örül, hogy aki megszólítja az nem törpe, mert bizony lehajolna, és jól az illetőhöz vágna különben egy maréknyi sarat. De így felnéz és elmosolyodik.*
~Hölgy! Én is hölgy?~
*Maereh mosolya kiszélesedik, szinte ragyog.*
- Szép napot, uram! Bizony minden segítség jól jön, s ha önnek velünk van kedve dolgozni, annak én csak örülök.
*Aztán a törpelány elneveti magát.*
- Különben is ez a legjobb munka ma, mert a víz hűs, amit a lábunkhoz öntenek, és lehet tapicskálni.
*Ezzel kezet nyújt.*
- Maereh Ertgrimmsa vagyok, de szólíts csak Maenek, uram, és mint látod, nem kislány vagyok már, csak törpe *von vállat.* A magasak néha gyereknek néznek, bár mondjuk Bry nagyon kedves volt, ő rögtön tudta, mi a helyzet. Nem úgy, mint tegnap az a fehér hajú nő, talán Isu a neve, ha jól emlékszem, ő aztán nézett nagyon, mint aki még sosem látott magamfajtát, pedig azokat a jómadarakat amott *bök hátra a válla felett a kőfejtők irányába* hát őket sem a káposztaföldön találták, ha érted *mondja és kacsint egyet.* De fura ám ez a hely, leégettek valami faerődöt, ahogy látom, most építünk kőből. Ez jó! Ámde mondja a magas fekete szakállas, az a Kagan, amelyik a vezér, szóval mondja ám, hogy rendezzük be a kovácsműhelyet, meg van címerpajzshoz is minta. Itt dörzsölöm már a kezeimet, hogy na Mae, akkor lesz munkád, mert tudod, én ötvös vagyok *pereg ám a nyelve, és közben szélesen mosolyog fel a fiatal félvérre.* De erre ma reggel meg mi van? Az, hogy jöjjünk csákányolni, illetve én nem csákányolok, megmondtam a vörösnek is amott *céloz Hrothgaarra*, mert az nem nőknek való munka. Apám is mindig azt mondta, hogy nő a kezébe csákányt ne vegyen, csak végszükségben, ha az urára omlott a tárna, aztán őt akarja kiásni. Anyám meg azt mondta, hogy az urát, ha csak az van neki, akár ott is hagyhatja, hanem a párját, na azt ássa ki! *bólint egyet megerősítésképpen, majd kedvesen elmosolyodik.*
- Hanem téged hogy hívnak? És van-e aki kiásna, ha kéne?
*Maereh nem akar semmi rosszat a sok beszéddel, csak ismerkedni, és az időt múlatni az amúgy elég unalmas munka közben, reméli, ebben a többiek is társai lesznek, mert némán sarat taposni, az bizony kínzással felér.*