//Fogadó – Ewangel//
*Olvasgatni kezdi a papírlapot, amint megkapja. Közben figyeli a lány szavait, s a vicces megjegyzést sem kési le. Bár ugyanúgy fogadja, mint bármely másik viccet – sehogy -, értékeli Ewangel próbálkozását. Nincs szó arról, hogy ne lett volna humoros, hiszen az volt, ezt Eireni sem tagadhatja,. Van humorérzéke neki is, de ő nem az a típus, aki humorizált volna, vagy humorizálna bármikor is. Mellesleg ő ilyet nem csinál… Egyszóval, csak komoran rápillant a lányra a poén nyugtázásaképpen.*
~Mindenképpen hasznos képesség ez a varázslat, bár egyáltalán nem számítottam rá, hogy ilyen tényleg létezik. Annyira hihetetlennek tűnt, hogy a természet csak fogja magát és megajándékoz egy kis eledellel…~
*Miután jó párszor átolvassa a szöveget, rápillant végül a kis rajzra. Nem tudja, miért van az ott, gondolja, valamiféle segítség. Próbálja megfejteni a szerepét, de rájön, hogy teljesen logikátlanul, spontán került oda.*
~Csak unatkozik, semmi több. Mondjuk, belátom, nem vagyok valami érdekes személy. Szépen rajzol, legalábbis aranyos. Ilyen kis idő alatt nem rossz teljesítmény.~
*Ő maga nagyon szereti a művészetet. Múltja nem engedte meg, hogy ilyenekkel találkozzon, mégis vonzódik a rajzokhoz és a zenéhez. Nem ismer sokat közülük, de van egy-két darab, amit szívesen idéz fel. Ezek is olyan szomorkásabb, komorabb hangvételűek.
Ewangel újabb ajánlatára végre érzelmet is mutat: szemei felcsillannak, hangjában érezhető az izgatottság és a hálaérzet:*
-Valóban? Megtenné… vagyis, megtennéd?
*Nem szokása hebegni, de ez az ajánlat eléggé légből kapott és hirtelen jött. Legbelül felörvendezik, mert végre lehetősége adódik tanulni. Mellesleg nem kell elvándorolnia a mágustoronyba, amit még nem is tud, hogy merre van.
Nem is szokta elfogadni mások ajánlatait, mindig magának próbál intézkedni, de ha valaki merő kedvességből teszi ezt és ilyen – számára – fontos dologról van szó, akkor szinte köteles elfogadnia.*
-Nagyon szépen köszönöm, Ewangel, megtisztelsz!
*A lány rövid távolléte alatt elgondolkodik egy kicsit. Körbe néz a fogadón, s tekintete egy pillanatig megáll Isurii Thargodaron és Worenth Yosdenen. Rendesen felméri azokat, akikhez Ewangel odalépett, de nem szándékozik bámészkodni, az rossz fényt vetne rá.*
~Valószínűleg ő a „Vezér” húga. Vagy annak valamilyen szolgája, inasa. A lényeg, hogy valamiféle összekötő kapocs vele, vagy ő maga az. Elég előkelőnek néz ki bárkihez mérten Amon Ruadhon, bár nem tudhatja az ember. Sohasem tudhatja…~
*Mikor Ewangel visszaérkezik, kis kitérővel nem mellesleg, falatozni kezd.*
-Fogyaszd egészséggel!
*Mondja Eireni a lánynak puszta megszokásból. Majd válaszol annak kérdésére:*
-Igen, egyedül haladtam végig az ösvényen. Majd odakint találkoztam Taitossal, a zöldfülűvel, Liahwulfe Amenho Khyrrel és urammal, Eghalim Grallal. Kellemes, egyben furcsa meglepetés volt számomra, hogy újra láthatom kedves uramat.
~Ó… Elfelejtettem. Nem lett volna szabad uramnak hívnom. Teljesen elfelejtettem.~
*Ugyebár megegyeztek Eghalim Grallal, hogy nem hívja „uramnak” a publikum előtt, de ez nem olyan véresen komoly. Eghalim nem olyan sértődékeny típus, csak szerény – szerencsére.*