//Fogadóban, sokan//
- Ugyan, azért általában sikerrel esdekelsz. - *Bólint nagy kegyesen Syoud szavaira, majd elveszi az üres ezt-azt a férfi elől, ha már távozásra adta a fejét. Figyelmét ugyen elkerülte amaz megrovó pillantása, de némiképp azért helyesbít csípős szavain, elsősorban a szöszkének címezve.*
- Jó, igen, szóval nem olyan vészesen morc a vezér sem. Kicsit szőrös, kicsit marcona, de vigyáz az övéire. És ez jó. Majd meglátod, csak menj.
*Búcsút int Asgeirrnek, aki ugyan be nem mutatkozott neki, de Rilainak úgysem szokása nevén nevezni az embereket, általában őt szólongatják, és nem fordítva. Midőn a két szőke ciklon távozik, egy újabb elf vonja magára Rilai figyelmét, mégpedig Eghalim. Szemöldöke magasabbra és még magasabbra szalad, ahogy végignéz a hórihorgas férfin. Mivel ugye a lány alulról üti az egyhatvanat, a végigtekintés műveletéhez majdhogynem hanyatt is kell dőlnie. Végül félig barátságosan, félig csúfondárosan válaszol a hebrencs bemutatkozásra.*
- Isten hozott Eghalim, erős kezdés, mit ne mondjak. - *Hellyel kínálja maguk közt, ha az elf letelepszik, közelebbmegy.*
- Hát igen, ő egy kedves óriás. Rendszerint a szárnya alá veszi a friss husikat. Hanem hogyhogy nem harcosnak álltál? Sajnálattal kell közöljem, hogy pultosnak nem elég mély és nem elég domború a dekoltázsod. - *Lemondóan sóhajt, teátrálisat legyint. Aztán felkacag.* - No jó, csak akad valami, amiben hasznodat vesszük. Íjászni tudsz? Csapdát állítani, ilyesmi? Erdőt, rétet, patakot láttál-e már közelről?
*Míg a választ várja, tesz egy gyors kört, hogy a többé-kevésbé szertehagyott pörköltszaftos tálakat összeszedje. Medlielhez érve megüti ugyan fülét annak megjegyzése, mégis inkább a kérdéseire próbál érdemben helytállón válaszolgatni.*
- Hát itt, mint látod, szállással nemigen szolgálhatok - *Csóválja a fejét a sötételf nőstény szavaira. Kimutat a kalyiba ajtaján.* - Hanem odébb, ott van sátortábor: felverheted a magadét, vagy elszedheted valakiét, aki ott hagyta, ha bátrabb vagy. Az éjszakát alighanem kinn kell töltened: Az erődbe csak a törzs tagjai léphetnek jobbára. Amott pedig, ahol az a pár viskó áll, ott a kovácsműhely. Meglátod, a mestereink szerfelett ügyesek, legyen szó patkolásról, vagy fegyverekről. Tán még megtalálod őket, bár nem tudom, hős vezérünk őket is hívatta-e, vagy csak a tiszteket.
*Visszatér a pult ögé, mélázva piszkálja jobb kezének kisujjkörmét, borostyán szemeit összeszűkítve kémlel a kint elhaladókra. Másodszor is összerezzen: Gabrien, a számára jóformán ismeretlen hóhajú, mogorva melák üvöltözik épp amott a dombtetőn, ahogy az a fogadóban ülők számára kristálytisztán hallható, épp Ryrinnel.*
- Hogy ordítoznak-e? Nem, csak az igazi férfiak. - *Kacsint komiszul a mágusra, mikor kintről újabb bődületes ordítás hallatszik.* - Jólvan, azért nem ilyen borzasztó hely ez: mondom, a banda krémje ma ért vissza, elvoltak az erődből. Te se lennél jobb kedélyű, ha tucatmagadnyi dölyfös harcos közt kéne töltened az elmúlt napokat. Alighanem ez az oka. Kapnak ételt, nyoszolyát, ágymelegítőlányt, és egyből szebb a világ., nem igaz?
*A pasasok egyszerűek, legalábbis a legtöbbje. Rilai nagyanyja is valahogy így tanította.*