Nincs játékban - A karavánpihenő közelében
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | A karavánpihenő közelében | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 41 (801. - 811. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 792-811
811. hozzászólás ezen a helyszínen: A karavánpihenő közelében
Üzenet elküldve: 2016-10-18 15:38:49
Üzenet elküldve: 2016-10-18 15:38:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
*A messzi nyugati hegyeken túlról egy apró alak tűnik fel. Gyermek látszatát kelti, fiatalos arca és kócos haja még csak tetézi is ezt. Ha valaki a közelébe ér akkor láthatja, hogy nem embergyermek hanem egy gnómról van szó. Fajtája között is épp csak túllépte az ifjú kor küszöbét. Nehéz és fárasztó utat tett meg, jókora hátizsákkal. Élelem és víz van nála, meg egy kötél és egy öreg bot amely a hegyen segítette át. Ezzel a bottal botorkál a kietlen vidéken amely elég zord ahhoz, hogy ne érezze magát jól egy efféle gnómsága. Néhány fa az egyetlen társasága. Út közben igyekezett bogyókkal és minden mással kiegészíteni élelmét, hogy kitartson amíg valami ember vagy más lakta faluba ér. Időnként megáll, hogy éles, smaragdzöld szemivel körbenézzen merre is vigye útja tovább.*
810. hozzászólás ezen a helyszínen: A karavánpihenő közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-24 01:23:33
Üzenet elküldve: 2016-07-24 01:23:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Lidércnyomás//
*Álmodik.*
*Lépésben haladnak a lovakkal, ma már kímélni kell őket az Úr parancsa szerint, mert holnap ütközetre számítanak. Tuzen nevetve jegyzi meg, hogy reméli, addigra fordul a szél, mert így nem lát semmit. Gradak is mosolyog, Tuzen hosszú haja állandóan vicc tárgya. Az Úr azonban most komor, nyeregben is a térképet tanulmányozza és az Úrfinak magyaráz. Amaz komoly képpel hallgat és bólogat. Fiatal még, arcán még szinte ott a gyermekkor és a lányoktól is inkább még tart, mint keresné a társaságukat, de már a had élén jár apja oldalán és karddal, pallossal is megállja a helyét akármelyik lovaggal szemben. Gradak mellét újra eltölti a büszkeség, hogy itt szolgálhat, velük tarthat. Dicső nap lesz a holnapi!*
*Valaki előttük kiált, egy másik ház nemesének testőre. Mindenki előre mered. A jobb szeműek már ki tudják venni a látóhatár szélén emelkedő füstoszlopokat. Ott az Ellenség! Dellron Úr és az Úrfi előrébb üget, hogy a többi nemessel tárgyaljon, így Gradak is megsarkantyúzza lovát, hogy jó testőrhöz illő módon tartsa urával a lépést.*
*Felnyög álmában.*
*Még szerencse, hogy az Úr nem hallgatott a többi, nagyképű nemesre és jó sok őrt állíttatott éjjelre. Az Ő kétségbeesett ordításuk, halálhörgésük volt a figyelmeztető jel, hogy a csata elkezdődött. Mert a holtak, bár erre senki nem látott semmilyen esélyt, de még éjjel megérkeztek. Az Úr a harcosainak parancsba adta, hogy fegyverrel, a vértjeik, lovaik mellett aludjanak, így a seregük tíz percen belül fegyverben állt, amíg az elővéd hős katonái utolsó csepp vérükig harcolva feltartották az áradatot. Már ez is iszonyatos veszteség volt, de még nem vereség. Az Úr nem esett kétségbe. Felgyújtatott néhány takarmányos szekeret, hogy jól lássanak, alakzatba parancsolta a katonákat és megfúvatta a kürtöket, hogy jelt adjon a támadásra.*
*Nem érkezett felelet.*
*Utólag könnyű látni a jeleket, könnyű okosnak lenni. Akkor és ott csak azt tudták, hogy a szárnyak eltűntek, a szövetségeseik az éj leple alatt faképnél hagyták őket. „Árulók!” Ez az egy szó dobol most Gradak fejében és ahogy Tuzenre pillantott, látja, hogy mindig vidám barátja arcáról gyilkos düh sugárzik, fogai összecsikordulnak. De ez csak pár percig tart, aztán elszabadul a pokol.*
*A kis házak pánikba esett harcosai, zsoldosai, akiket a nagy urak nem avattak be a tervbe, most pánikba esve menekülnek az egyetlen helyre, ahol a borzalom köréjük záródó gyűrűjében a túlélést remélhetik: az ibriszes zászlókhoz. Ott a tisztek azonnal a sorba parancsolják őket, a legtapasztaltabb harcosok közé, ahol maguk is hamar megnyugszanak és újra harcképesek lesznek. Náluk senki nem menekül, senki nem kiabál. Rend van, ahogy mindig. Mert a Sillerforw seregben szolgálni ezt jelenti. Helyt állni akármilyen vésszel szemben, szilaj büszkeséggel. Mindenki a posztján, nyeregben várja a parancsot. Tudják, meglehet, hogy itt vesznek mindahányan. Nem tévednek.*
*A legendákban a nagy hősök, hadvezérek hasonló vállalkozások, csaták előtt mindig hősies, magasztos beszédeket tartottak. Szavaikkal tüzet gyújtottak az embereik szívében, akik aztán nagy tetteket vittek véghez. Gradak többször olvasta Nahar Sillerforw történetét, amiben azt a híres harcot vívta az orkok ellen. Abban a történetben rengeteg remek beszéd volt. Jobban belegondolva lehet, hogy utólag írták őket. Dellron Úr mindenesetre igen rövid beszédet intézett hozzájuk.*
-Aki átjut, nem néz hátra, csak vágtat délnek, amíg a ló bírja! Nem hősöket akarok, hanem túlélőket! Megértettétek?!
*Megingás nélkül száll a torkokból az „Értettük!” Még mindig Ők voltak a Sillerforw sereg, a rettenthetetlenek, a példaképek, a legjobbak.*
-Akkor utánam, szilaj büszkeséggel!
-SZILAJ BÜSZKESÉGGEL! *Gradak is úgy üvölt, ahogy mindenki más. Ha az élőholtakban a szívnek csak csökevénye is maradt, biztosan összeszorult volna ennek hallatán.*
*Az Úr parancsára mentükben mindent felgyújtottak, hadd égjen a tábor! A készleteiknek ugyan nem valószínű, hogy hasznát venné a sötét sereg, de így legalább a hátuk védve van egy ideig. És eleinte még látnak is. Aztán, mint ezüst nyíl, vágódnak a holtak seregébe és letarolnak mindent, ami eléjük kerül. A levegő rothadó húscafatokkal és túlvilági vonyítással telik meg és a mocskos karmoknak, rozsdás pengéknek annyi esélyük van az acél vértek ellen, mintha valaki korbáccsal akarna várat ostromolni. Egy sírból kikelt szörnynek esélye sincs megállni egy Sillerforw harcos ellenében. Rohamuk diadalmasan gázol bele a szentségtelen tengerbe. Amíg él, nem felejti el, ahogy az Úr irgalmatlan csapásokat osztogatva az élen töri az utat. Mint valami földre szállt istenség, vagy más világokról ideszármazott démon, úgy pusztít. Ami elé kerül, mint kasza alatt a kalász, dől a földre. Mellette Tuzen minden csapásával legalább két ellenfelét vágja szét. Ha valaki az arcára néz most, nem mondaná meg, hogy nagy mókamester. Tágra nyitott szemében eszelős láng, szája pokoli vicsorba torzul, ahogy ura oldalán küzd. Őt magát az Úr az Úrfi baljára rendelte. A fiatal fiú még alig 16 éves, de pallosa előtt semmi meg nem áll. Nyomukban pedig üvöltve, szent dühvel őrjöngve, de fegyelmezett, zárt alakzatban a sereg.*
*Majdnem sikerült.*
*Hörögve forog az ágyban, szavak foszlányait nyögi, keze a markolatot keresi a takarón.*
*Aki nem küzdött még élőhalottakkal, nem tudhatja, mivel száll szembe. Levághatsz akárhányat, a többi nem retten. Legázolhatod a soraikat, nem törnek meg. Nem a vitézség fogyott el, nem a bátorság ingott meg a szívükben. Egyszerűen belefulladnak a holtak áradatába. Mint egy gonosz tenger, zárul köréjük az ellenség és az újra elpusztultak testén gázolva csak jönnek végeláthatatlanul. A roham lendülete megtörik, haladásuk lelassul. Már nem is lép a ló, nincs hova. Gradak tehetetlenül nézi, ahogy ura lovát foggal, körömmel marcangolják megelevenedett rémálmok, míg szegény, hűséges pára lehanyatlik. Dellron úr még időben ugrik lóról és Tuzen már ott is van mellette, saját lovát adja ura alá, Ő maga gyalog küzd tovább, míg összetömörülnek körülötte a bűzös testek, már nincs helye vágni, ütni, mozdulni, puszta tömegükkel húzzák a földre a rothadó szörnyek, egyszerűen elmerül, ellepik a holtak. Dellron úr felé ugrik a lovával, próbál hű emberén segíteni, mindhiába. Már nem is látszik a vért a szürkésbarna masszában. Az Úr körül is bezárul a gyűrű. Mintha mocsárba került volna, a lábába kapaszkodnak, hiába vág le tízet, máris új förmedvények kúsznak-botorkálnak elő és akaszkodnak rá.*
*Gradak tehetetlen. Hátrapillant, hogy hol késik már a segítség. A sereg pusztulásának látványa a jutalma. A derék katonák alakzatban, fegyelmezetten, de a megmenekülés esélye nélkül halnak meg, a legtöbbet valószínűleg egyszerűen agyontapossa az áradat. Másokat, ha sikerül legyűrni őket, a vért illesztései mentén tépnek darabokra az iszonyatos, könyörületet nem ismerő kezek. Maroknyi látszik már csak a reggel még oly pompás csapatból és minden pillanatban kisebb lesz.*
~Vége van. Itt halok meg én is, perceken belül.~ *Jobbján kiáltás harsan és a kétség egy pillanat alatt szakad le róla. Nem! Magától Dellron úrtól kapott parancsot! Hűségesküje kötelezi, becsülete vezeti, amíg csak egy lépést is tud tenni, amíg karját emelni bírja! Új erővel emeli a pallost és sújt le és újra emeli és újra lesújt és nem kel fel többé, amit eltalált. Kis teret vág maguk körül, majd fél kézzel nyúl az Úrfi után és húzza magával a bátor fiút, csak előre, bele a sötétségbe, ki ebből a pokolból! Az tiltakozna.*
-Nem, még nem! Atyám…!
-Gyerünk, Úrfi! Most csak előre, szilaj becsülettel!
*Maga sem tudja, honnan jött ajkára pont most a csatakiáltás, de erőt ad neki is, a fiúnak is. Csak mennek előre, lépés, vágás, lépés, vágás… Nem gondolkozni, csak menni, ismételni az ezerszer ismételt mozdulatot, ha a szem már nem lát, ha az elme már nem gondol, ha a szív megszakad, ha az ég boltozata omlik is a fejükre, akkor is csak előre, lépésenként hódítani meg a menekülés útját, csapásonként fizetni meg a túlélés árát. Az ott… igen, ott a csillagok fénye már fűre esik, ott már nincs több ellenség! Még száz lépés, még kilencven, már csak hatvan, csak ötven… és akkor eltörik a pallosa.*
*A csonkot még beletolja egy félig elrothadt arcba, aztán elengedi az évek alatt szinte kezéhez nőtt fegyvert és ahogy tanulta, már rántja is ki tokjából a tartalék másfélkezes kardot. Már az első csapásnál érzi, hogy mit sem ér. A holtakat nem elég megsebezni, nem elég leszúrni, mintha mi sem történt volna, jönnek tovább. Az edzett acélpenge bármilyen élő ellen halálos fegyver, de ahhoz, hogy egy fájdalmat, félelmet már rég nem érző testet daraboljon, egyszerűen nem elég nehéz. Mire egy támadója lábát levágja, már három másik van a nyakán. Már undorító ujjak tapogatják, keresik a rést a vérten, a fogást a testen, már döntenék le a földre… Valami csillan mellette, végső kétségbeeséssel kap oda. Egy penge az, minden istenekre, egy gyönyörű, széles acélpenge, egy pallos! Rámarkol, már kezében a markolat, megveti a lábát és fordul csípőből, vállból, ahogy tanulta és zúgva repül a nehéz penge vízszintesen és ledőlnek előle a temető katonái. Diadalmas üvöltéssel osztogatja a csapásokat, a penge pedig ragyogva száll és megint ott az a két lépésnyi tér, ahova tovább lehet lépni, amerre út van és menekülés és élet. Keze újra az Úrfi vértjét keresi, elkapja és húzná maga után. És az nem mozdul. Visszafordul, visszafelé mered. A fiú csak áll, pallosa remegve lóg a kezében és egész teste furcsán vibrál. Körülötte megannyi holt tartja szorosan, de nem bántják, csak tartják. A fiú lassan az ég felé fordul, Gradak látja az arcát, ami a pokoli fájdalom kifejezésébe torzul, de hang nem jön ki a torkán. Kezét lassan széttárja, a pallos kihull a kezéből, teste megmered, aztán hirtelen olyan hang hallatszik, mintha egy dugót húznának ki egy üvegből, majd a következő pillanatban a fiú teste felrobban. Az üressé vált vért vörös ködben omlik magába, miközben nedves cafatok repülnek szerteszét. Gradak artikulálatlanul felüvölt és a többi sötétség.*
*Mintha ostorral vernék, úgy dobálja magát az ágyban. Kétségbeesett nyögéseit a szomszéd szobában is hallani lehet.*
A hozzászólás írója (Gradak Wolfer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.24 01:55:14
*Álmodik.*
*Lépésben haladnak a lovakkal, ma már kímélni kell őket az Úr parancsa szerint, mert holnap ütközetre számítanak. Tuzen nevetve jegyzi meg, hogy reméli, addigra fordul a szél, mert így nem lát semmit. Gradak is mosolyog, Tuzen hosszú haja állandóan vicc tárgya. Az Úr azonban most komor, nyeregben is a térképet tanulmányozza és az Úrfinak magyaráz. Amaz komoly képpel hallgat és bólogat. Fiatal még, arcán még szinte ott a gyermekkor és a lányoktól is inkább még tart, mint keresné a társaságukat, de már a had élén jár apja oldalán és karddal, pallossal is megállja a helyét akármelyik lovaggal szemben. Gradak mellét újra eltölti a büszkeség, hogy itt szolgálhat, velük tarthat. Dicső nap lesz a holnapi!*
*Valaki előttük kiált, egy másik ház nemesének testőre. Mindenki előre mered. A jobb szeműek már ki tudják venni a látóhatár szélén emelkedő füstoszlopokat. Ott az Ellenség! Dellron Úr és az Úrfi előrébb üget, hogy a többi nemessel tárgyaljon, így Gradak is megsarkantyúzza lovát, hogy jó testőrhöz illő módon tartsa urával a lépést.*
*Felnyög álmában.*
*Még szerencse, hogy az Úr nem hallgatott a többi, nagyképű nemesre és jó sok őrt állíttatott éjjelre. Az Ő kétségbeesett ordításuk, halálhörgésük volt a figyelmeztető jel, hogy a csata elkezdődött. Mert a holtak, bár erre senki nem látott semmilyen esélyt, de még éjjel megérkeztek. Az Úr a harcosainak parancsba adta, hogy fegyverrel, a vértjeik, lovaik mellett aludjanak, így a seregük tíz percen belül fegyverben állt, amíg az elővéd hős katonái utolsó csepp vérükig harcolva feltartották az áradatot. Már ez is iszonyatos veszteség volt, de még nem vereség. Az Úr nem esett kétségbe. Felgyújtatott néhány takarmányos szekeret, hogy jól lássanak, alakzatba parancsolta a katonákat és megfúvatta a kürtöket, hogy jelt adjon a támadásra.*
*Nem érkezett felelet.*
*Utólag könnyű látni a jeleket, könnyű okosnak lenni. Akkor és ott csak azt tudták, hogy a szárnyak eltűntek, a szövetségeseik az éj leple alatt faképnél hagyták őket. „Árulók!” Ez az egy szó dobol most Gradak fejében és ahogy Tuzenre pillantott, látja, hogy mindig vidám barátja arcáról gyilkos düh sugárzik, fogai összecsikordulnak. De ez csak pár percig tart, aztán elszabadul a pokol.*
*A kis házak pánikba esett harcosai, zsoldosai, akiket a nagy urak nem avattak be a tervbe, most pánikba esve menekülnek az egyetlen helyre, ahol a borzalom köréjük záródó gyűrűjében a túlélést remélhetik: az ibriszes zászlókhoz. Ott a tisztek azonnal a sorba parancsolják őket, a legtapasztaltabb harcosok közé, ahol maguk is hamar megnyugszanak és újra harcképesek lesznek. Náluk senki nem menekül, senki nem kiabál. Rend van, ahogy mindig. Mert a Sillerforw seregben szolgálni ezt jelenti. Helyt állni akármilyen vésszel szemben, szilaj büszkeséggel. Mindenki a posztján, nyeregben várja a parancsot. Tudják, meglehet, hogy itt vesznek mindahányan. Nem tévednek.*
*A legendákban a nagy hősök, hadvezérek hasonló vállalkozások, csaták előtt mindig hősies, magasztos beszédeket tartottak. Szavaikkal tüzet gyújtottak az embereik szívében, akik aztán nagy tetteket vittek véghez. Gradak többször olvasta Nahar Sillerforw történetét, amiben azt a híres harcot vívta az orkok ellen. Abban a történetben rengeteg remek beszéd volt. Jobban belegondolva lehet, hogy utólag írták őket. Dellron Úr mindenesetre igen rövid beszédet intézett hozzájuk.*
-Aki átjut, nem néz hátra, csak vágtat délnek, amíg a ló bírja! Nem hősöket akarok, hanem túlélőket! Megértettétek?!
*Megingás nélkül száll a torkokból az „Értettük!” Még mindig Ők voltak a Sillerforw sereg, a rettenthetetlenek, a példaképek, a legjobbak.*
-Akkor utánam, szilaj büszkeséggel!
-SZILAJ BÜSZKESÉGGEL! *Gradak is úgy üvölt, ahogy mindenki más. Ha az élőholtakban a szívnek csak csökevénye is maradt, biztosan összeszorult volna ennek hallatán.*
*Az Úr parancsára mentükben mindent felgyújtottak, hadd égjen a tábor! A készleteiknek ugyan nem valószínű, hogy hasznát venné a sötét sereg, de így legalább a hátuk védve van egy ideig. És eleinte még látnak is. Aztán, mint ezüst nyíl, vágódnak a holtak seregébe és letarolnak mindent, ami eléjük kerül. A levegő rothadó húscafatokkal és túlvilági vonyítással telik meg és a mocskos karmoknak, rozsdás pengéknek annyi esélyük van az acél vértek ellen, mintha valaki korbáccsal akarna várat ostromolni. Egy sírból kikelt szörnynek esélye sincs megállni egy Sillerforw harcos ellenében. Rohamuk diadalmasan gázol bele a szentségtelen tengerbe. Amíg él, nem felejti el, ahogy az Úr irgalmatlan csapásokat osztogatva az élen töri az utat. Mint valami földre szállt istenség, vagy más világokról ideszármazott démon, úgy pusztít. Ami elé kerül, mint kasza alatt a kalász, dől a földre. Mellette Tuzen minden csapásával legalább két ellenfelét vágja szét. Ha valaki az arcára néz most, nem mondaná meg, hogy nagy mókamester. Tágra nyitott szemében eszelős láng, szája pokoli vicsorba torzul, ahogy ura oldalán küzd. Őt magát az Úr az Úrfi baljára rendelte. A fiatal fiú még alig 16 éves, de pallosa előtt semmi meg nem áll. Nyomukban pedig üvöltve, szent dühvel őrjöngve, de fegyelmezett, zárt alakzatban a sereg.*
*Majdnem sikerült.*
*Hörögve forog az ágyban, szavak foszlányait nyögi, keze a markolatot keresi a takarón.*
*Aki nem küzdött még élőhalottakkal, nem tudhatja, mivel száll szembe. Levághatsz akárhányat, a többi nem retten. Legázolhatod a soraikat, nem törnek meg. Nem a vitézség fogyott el, nem a bátorság ingott meg a szívükben. Egyszerűen belefulladnak a holtak áradatába. Mint egy gonosz tenger, zárul köréjük az ellenség és az újra elpusztultak testén gázolva csak jönnek végeláthatatlanul. A roham lendülete megtörik, haladásuk lelassul. Már nem is lép a ló, nincs hova. Gradak tehetetlenül nézi, ahogy ura lovát foggal, körömmel marcangolják megelevenedett rémálmok, míg szegény, hűséges pára lehanyatlik. Dellron úr még időben ugrik lóról és Tuzen már ott is van mellette, saját lovát adja ura alá, Ő maga gyalog küzd tovább, míg összetömörülnek körülötte a bűzös testek, már nincs helye vágni, ütni, mozdulni, puszta tömegükkel húzzák a földre a rothadó szörnyek, egyszerűen elmerül, ellepik a holtak. Dellron úr felé ugrik a lovával, próbál hű emberén segíteni, mindhiába. Már nem is látszik a vért a szürkésbarna masszában. Az Úr körül is bezárul a gyűrű. Mintha mocsárba került volna, a lábába kapaszkodnak, hiába vág le tízet, máris új förmedvények kúsznak-botorkálnak elő és akaszkodnak rá.*
*Gradak tehetetlen. Hátrapillant, hogy hol késik már a segítség. A sereg pusztulásának látványa a jutalma. A derék katonák alakzatban, fegyelmezetten, de a megmenekülés esélye nélkül halnak meg, a legtöbbet valószínűleg egyszerűen agyontapossa az áradat. Másokat, ha sikerül legyűrni őket, a vért illesztései mentén tépnek darabokra az iszonyatos, könyörületet nem ismerő kezek. Maroknyi látszik már csak a reggel még oly pompás csapatból és minden pillanatban kisebb lesz.*
~Vége van. Itt halok meg én is, perceken belül.~ *Jobbján kiáltás harsan és a kétség egy pillanat alatt szakad le róla. Nem! Magától Dellron úrtól kapott parancsot! Hűségesküje kötelezi, becsülete vezeti, amíg csak egy lépést is tud tenni, amíg karját emelni bírja! Új erővel emeli a pallost és sújt le és újra emeli és újra lesújt és nem kel fel többé, amit eltalált. Kis teret vág maguk körül, majd fél kézzel nyúl az Úrfi után és húzza magával a bátor fiút, csak előre, bele a sötétségbe, ki ebből a pokolból! Az tiltakozna.*
-Nem, még nem! Atyám…!
-Gyerünk, Úrfi! Most csak előre, szilaj becsülettel!
*Maga sem tudja, honnan jött ajkára pont most a csatakiáltás, de erőt ad neki is, a fiúnak is. Csak mennek előre, lépés, vágás, lépés, vágás… Nem gondolkozni, csak menni, ismételni az ezerszer ismételt mozdulatot, ha a szem már nem lát, ha az elme már nem gondol, ha a szív megszakad, ha az ég boltozata omlik is a fejükre, akkor is csak előre, lépésenként hódítani meg a menekülés útját, csapásonként fizetni meg a túlélés árát. Az ott… igen, ott a csillagok fénye már fűre esik, ott már nincs több ellenség! Még száz lépés, még kilencven, már csak hatvan, csak ötven… és akkor eltörik a pallosa.*
*A csonkot még beletolja egy félig elrothadt arcba, aztán elengedi az évek alatt szinte kezéhez nőtt fegyvert és ahogy tanulta, már rántja is ki tokjából a tartalék másfélkezes kardot. Már az első csapásnál érzi, hogy mit sem ér. A holtakat nem elég megsebezni, nem elég leszúrni, mintha mi sem történt volna, jönnek tovább. Az edzett acélpenge bármilyen élő ellen halálos fegyver, de ahhoz, hogy egy fájdalmat, félelmet már rég nem érző testet daraboljon, egyszerűen nem elég nehéz. Mire egy támadója lábát levágja, már három másik van a nyakán. Már undorító ujjak tapogatják, keresik a rést a vérten, a fogást a testen, már döntenék le a földre… Valami csillan mellette, végső kétségbeeséssel kap oda. Egy penge az, minden istenekre, egy gyönyörű, széles acélpenge, egy pallos! Rámarkol, már kezében a markolat, megveti a lábát és fordul csípőből, vállból, ahogy tanulta és zúgva repül a nehéz penge vízszintesen és ledőlnek előle a temető katonái. Diadalmas üvöltéssel osztogatja a csapásokat, a penge pedig ragyogva száll és megint ott az a két lépésnyi tér, ahova tovább lehet lépni, amerre út van és menekülés és élet. Keze újra az Úrfi vértjét keresi, elkapja és húzná maga után. És az nem mozdul. Visszafordul, visszafelé mered. A fiú csak áll, pallosa remegve lóg a kezében és egész teste furcsán vibrál. Körülötte megannyi holt tartja szorosan, de nem bántják, csak tartják. A fiú lassan az ég felé fordul, Gradak látja az arcát, ami a pokoli fájdalom kifejezésébe torzul, de hang nem jön ki a torkán. Kezét lassan széttárja, a pallos kihull a kezéből, teste megmered, aztán hirtelen olyan hang hallatszik, mintha egy dugót húznának ki egy üvegből, majd a következő pillanatban a fiú teste felrobban. Az üressé vált vért vörös ködben omlik magába, miközben nedves cafatok repülnek szerteszét. Gradak artikulálatlanul felüvölt és a többi sötétség.*
*Mintha ostorral vernék, úgy dobálja magát az ágyban. Kétségbeesett nyögéseit a szomszéd szobában is hallani lehet.*
A hozzászólás írója (Gradak Wolfer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.24 01:55:14
809. hozzászólás ezen a helyszínen: A karavánpihenő közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-21 22:26:44
Üzenet elküldve: 2016-07-21 22:26:44
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Amikor Zormox magához tér, nem egészen tudja mi történt az elmúlt másfél napban, homályos és zavaros minden. Nem messze még parázslik a fa, valaki tüzet rakott az este, és be is takarta őt. Mozgolódni kezd, lassan eszébe jutnak neki dolgok az elmúlt napokból. Élőholtak, káosz, nagy robbanás, elájúlt később magához tért, majd futott. Nagyából ezek rémlenek neki. Körbenéz. Egy lányt vesz észre tőle nem messze, egy másik fának dőlve, láthatóan alszik. Nyilván ő rakott tüzet, és látta el a sebeit. Felkel, és elindul felé. Biceg, fáj neki a bal lábba. Közelebb hajol hozzá, alaposan megnézi őt.
~ Ki a fene vagy? ~
Teszi fel magának a költői kérdést. Egyelőre nem akarja felébreszteni őt, ki tudja kicsoda. Átkutatja a holmijait, talál egy kevés pénzt, de végűl nem vesz el semmit. És akkor a lány mellet a fának támasztva meglátja. Nem akarja elhinni. Úgy érzi percekig csak áll ott, és még levegőt se vesz (egy röpke pillanatra még a sajgó lábáról is megfeletkezik). Kiegyenesedik, odasétál a lány mellé és a kezébe veszi az íjat. Még mindig nem tudja elhinni. Ezt ő készítette, tizenéves korában. Ezer íj közűl is egyből felismerné. Még akkor készítette amikor családjával élt a valamikori Fely birtokon. Egészen nosztalgikus hangulatt lesz urrá rajta, eszébe jutnak gyermekkora felhőtlen évei, és az, hogy ahhoz képest hol tart most. Csavargó, földönfutó, egy senki lett belőlle. Mindenkit akit szeretett, a szeme láttára lemészárolta egy ork horda, kis birtokukat felgyújtották őt magát pedig elhurcolták, és csak a szerencsének köszönheti, hogy el tudott szökni, hogy él. Bár néha azt kívánja, bárcsak ne sikerült volna neki, és halt volna meg inkább ott. Senki nem maradt neki, akiért még lett volna értelme élnie. Legalábbis eddig ezt hitte. Könnyek szöknek a szemébe, soha nem hitte, hogy még valaha is láthatja őt. Viktoora az. Tudja, neki kell lennie. Neki csinálta ezt az íjat, amikor senki más nem akart íjat adni neki, csak mert lány volt. A családja talált rá, még egészen kis korába, és szülei sajátjukként szerették őt, akárcsak Zormox, bár Viktoora sose vette fel a Fely nevet. Félig elf volt, félig pedig ember. Fakószőke haja fátyolként hullik arcára, amely mindigis a vérszerinti nővérére emlékeztette. Ha nem lettek volna a hosszú fülei, akár vérszerinti Fely-nek is lehetett volna nézni. Hirtelen felpattan a lány szempillája, Zormox nyilván túl nagy zajt csap. Hosszú percekig csak áll ott, és némán nézzik egymást.*
- El sem tudod képzelni, mennyire hiányoztál!
*A nap hátralévő részében az elmúlt évek történéseit beszélik át, hogy kivel mi történt. Zormox évek óta végre újra igazán boldog, és még az se zavarja különösebben, hogy eközben épp zajlik az élőholtak inváziója.*
A hozzászólás írója (Fely Zormox) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.21 22:27:21
~ Ki a fene vagy? ~
Teszi fel magának a költői kérdést. Egyelőre nem akarja felébreszteni őt, ki tudja kicsoda. Átkutatja a holmijait, talál egy kevés pénzt, de végűl nem vesz el semmit. És akkor a lány mellet a fának támasztva meglátja. Nem akarja elhinni. Úgy érzi percekig csak áll ott, és még levegőt se vesz (egy röpke pillanatra még a sajgó lábáról is megfeletkezik). Kiegyenesedik, odasétál a lány mellé és a kezébe veszi az íjat. Még mindig nem tudja elhinni. Ezt ő készítette, tizenéves korában. Ezer íj közűl is egyből felismerné. Még akkor készítette amikor családjával élt a valamikori Fely birtokon. Egészen nosztalgikus hangulatt lesz urrá rajta, eszébe jutnak gyermekkora felhőtlen évei, és az, hogy ahhoz képest hol tart most. Csavargó, földönfutó, egy senki lett belőlle. Mindenkit akit szeretett, a szeme láttára lemészárolta egy ork horda, kis birtokukat felgyújtották őt magát pedig elhurcolták, és csak a szerencsének köszönheti, hogy el tudott szökni, hogy él. Bár néha azt kívánja, bárcsak ne sikerült volna neki, és halt volna meg inkább ott. Senki nem maradt neki, akiért még lett volna értelme élnie. Legalábbis eddig ezt hitte. Könnyek szöknek a szemébe, soha nem hitte, hogy még valaha is láthatja őt. Viktoora az. Tudja, neki kell lennie. Neki csinálta ezt az íjat, amikor senki más nem akart íjat adni neki, csak mert lány volt. A családja talált rá, még egészen kis korába, és szülei sajátjukként szerették őt, akárcsak Zormox, bár Viktoora sose vette fel a Fely nevet. Félig elf volt, félig pedig ember. Fakószőke haja fátyolként hullik arcára, amely mindigis a vérszerinti nővérére emlékeztette. Ha nem lettek volna a hosszú fülei, akár vérszerinti Fely-nek is lehetett volna nézni. Hirtelen felpattan a lány szempillája, Zormox nyilván túl nagy zajt csap. Hosszú percekig csak áll ott, és némán nézzik egymást.*
- El sem tudod képzelni, mennyire hiányoztál!
*A nap hátralévő részében az elmúlt évek történéseit beszélik át, hogy kivel mi történt. Zormox évek óta végre újra igazán boldog, és még az se zavarja különösebben, hogy eközben épp zajlik az élőholtak inváziója.*
A hozzászólás írója (Fely Zormox) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.21 22:27:21
808. hozzászólás ezen a helyszínen: A karavánpihenő közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-21 21:43:14
Üzenet elküldve: 2016-07-21 21:43:14
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Viktoora fáradtan próbál tájekozodni a sötét erdőben. Csöndben lépked, figyel a különböző neszekre. Egyszer csak rezgést hall a feje felöl, mire felnéz. Megpillant egy madár féleséget az ágak között, íjját kifeszítve célozza meg a gyanútlan élőlényt. Vár. Vár a legjobb pillanatra. De hirtelen megakad a lába valamiben, mire nagyot puffanva érkezik meg a földre. Amilyen gyorsan csak tud átfordul, íjját megfeszítve készül a legrosszabbra. Ám csak egy férfivel találja szembe magát. A férfi haja sötét, szeme csukva van, arcát egy bozontos szakál tarkítja. Mintha ismerős lenne a lánynak. Azonban megrázza a fejét, majd gyorsan még eszméletlen átkutatja a zsebeit, de sajnálatára nem talál semmi használhatót. Egy pillantást vet bőr mellvértjére. Megakad a tekintete egy apróságon amit valószínűleg a félhomály miatt nem vett észre elsőre. Közelebb hajol, szemügyre veszi. Egy címer. A Fely ház jelével ellátva. Kezét szájja elé kapja, hátra esik a nagy lendülettől. Miután szülei meghalltak ez a ház fogadta örökbe, és nevelte fel mint saját tulajdon lányukat. Ezért volt neki ismerős. Ez az eszméletlen férfi, ő nem más, mint Zormox. Könny szökik a szemébe. Hirtelen megrohamozzák a gyerekkori emlékek. Azt hitte soha többé nem látja már őt viszont. Letörölte egyre csak csapzódó könnyeit, összekapta magát majd fadarabokat gyüjtve, egykupacba rakta s igyekezett legjobb tudása szerint tüzet csiholni, mivel hűvös éjszakának néznek elébe. Hátáról leakasztja az időközben lőtt fácánt. Megpucolja, kifaragja az egyik botot, felszúrja a madarat, s sütögetni kezd. Éjszakához híven elég sötet van, de szerencsére a tűz add némi fényt. Egy idő utan szemügyre veszi a fácánt, majd megsültnek ítéli. Nyújtózik egyet, feltápászkodik és közelebb lép Zormoxhoz. Megfigyeli a sérüléseit, kis bőrtáskájából előhalássza a különböző gyógyfüveket. Mindegyik mélyebb sebbre tesz egy marékkal, a felszínes sérülésekre pedig csak épphogy egy keveset.*
-Ha tudnád mennyire hiányoztál *Mondja mosolyogva, miközben egy, az arcán levő hegre pakol a zöld masszából. Tisztában van vele, hogy valószínűleg úgy sem hallja, még is jól esik neki beszélni valakihez. Táskájában alig marad már, csak egy kevés.
~Holnap pótólnom kell a készleteimet~ gondolja magában. Előkeresi a horgolt, még a nevelő anyjától kapott pokrócot, majd betakarja vele a férfit. Mindig is ő volt az aki gondoskodott róla. Zormox pedig cserébe megtanította úgy küzdeni mint egy férfi. Leült a pislákoló tűz közelébe, és elfogyasztotta a sült fácán egy részét. Megszokta már az izét, gyakran eszik vadhúst, még is a kimerítő nap után még jobban esik neki mint valaha. Elfogyasztja az egyik szárnyát és az egyik combját, majd ujjait lenyalva, elrakja táskájába a maradékot. A tüzet hagyja, hadd pislakoljon meg. Feláll, lekuporodik Zormox mellé. Mesélni kezd neki mindenféléről. Mi törtent azóta mióta nem látták egymást. Járt a kikötővárosban, azóta csak vadászattal foglalkozik, ha szerencséje van megveszik tőle az elejtett vadakat. Abból a pézből vesz magának ruhát, új nyilakat és amire még szüksége van. Vérszerinti anyjával sajnos azóta sem találkozott, s már kezdi feladni a keresését. Valószínűleg soha nem találja már meg. Mikor meséje végére ér elmosolyodik. Jólesik neki megosztani a gondolatait. Kitörli a Zormox szemébe lógó sötét tincseket, csókot lehel az arcára, majd mivel biztos benne, hogy elsőre nem ismeri majd fel, jobbnak látta elhúzódni a legközelebbi fa törzséhez. Ledől, íjját letámasztja közvetlen maga mellé s szinte azonnal bealszik.*
A hozzászólás írója (Miamoa Viktoora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.21 21:46:12
-Ha tudnád mennyire hiányoztál *Mondja mosolyogva, miközben egy, az arcán levő hegre pakol a zöld masszából. Tisztában van vele, hogy valószínűleg úgy sem hallja, még is jól esik neki beszélni valakihez. Táskájában alig marad már, csak egy kevés.
~Holnap pótólnom kell a készleteimet~ gondolja magában. Előkeresi a horgolt, még a nevelő anyjától kapott pokrócot, majd betakarja vele a férfit. Mindig is ő volt az aki gondoskodott róla. Zormox pedig cserébe megtanította úgy küzdeni mint egy férfi. Leült a pislákoló tűz közelébe, és elfogyasztotta a sült fácán egy részét. Megszokta már az izét, gyakran eszik vadhúst, még is a kimerítő nap után még jobban esik neki mint valaha. Elfogyasztja az egyik szárnyát és az egyik combját, majd ujjait lenyalva, elrakja táskájába a maradékot. A tüzet hagyja, hadd pislakoljon meg. Feláll, lekuporodik Zormox mellé. Mesélni kezd neki mindenféléről. Mi törtent azóta mióta nem látták egymást. Járt a kikötővárosban, azóta csak vadászattal foglalkozik, ha szerencséje van megveszik tőle az elejtett vadakat. Abból a pézből vesz magának ruhát, új nyilakat és amire még szüksége van. Vérszerinti anyjával sajnos azóta sem találkozott, s már kezdi feladni a keresését. Valószínűleg soha nem találja már meg. Mikor meséje végére ér elmosolyodik. Jólesik neki megosztani a gondolatait. Kitörli a Zormox szemébe lógó sötét tincseket, csókot lehel az arcára, majd mivel biztos benne, hogy elsőre nem ismeri majd fel, jobbnak látta elhúzódni a legközelebbi fa törzséhez. Ledől, íjját letámasztja közvetlen maga mellé s szinte azonnal bealszik.*
A hozzászólás írója (Miamoa Viktoora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.21 21:46:12
807. hozzászólás ezen a helyszínen: A karavánpihenő közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-20 19:01:49
Üzenet elküldve: 2016-07-20 19:01:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Zormox hosszú órák óta csak gyalogol, teszi egyik lábát a másik után. Szomjas, sajog a feje, nem tudja hol van, és szinte már nem is lát a fáradságtól. Vége van, eddig bírta. Győz a kimerültsége, megcsuklik a lába és elesik. Annyi ereje maradt, hogy a legközelebbi fáig elmásszon, ott pedig szinte egyből elalszik.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.07.20 20:50:17, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.07.20 20:50:17, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
806. hozzászólás ezen a helyszínen: A karavánpihenő közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-05 15:56:12
Üzenet elküldve: 2016-07-05 15:56:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Zagur'Raz//
//Karavánpihenő felderítő csapat//
*Bármit is szeretnének az ork felderítők, a természet alaposan megtréfálja őket. Embert és orkot próbáló vihar támad - semmi mágikus, egyszerű nyári gyilok - és mossa el terveiket, majdnem a híddal együtt. Tutajukat is elviszi az áradás, de szerencsére azt megtalálják két kilométerrel lejjebb, a sásba akadva. Ezzel átjutnak a túlpartra, mind, együtt - persze megint kitikkadnak és Pöröly véletlenül ráver extra nagy evezője végével Hagrar öregujjának bütykére.*
*A felderítés eredménytelenül ér véget.*
//Karavánpihenő felderítő csapat//
*Bármit is szeretnének az ork felderítők, a természet alaposan megtréfálja őket. Embert és orkot próbáló vihar támad - semmi mágikus, egyszerű nyári gyilok - és mossa el terveiket, majdnem a híddal együtt. Tutajukat is elviszi az áradás, de szerencsére azt megtalálják két kilométerrel lejjebb, a sásba akadva. Ezzel átjutnak a túlpartra, mind, együtt - persze megint kitikkadnak és Pöröly véletlenül ráver extra nagy evezője végével Hagrar öregujjának bütykére.*
*A felderítés eredménytelenül ér véget.*
805. hozzászólás ezen a helyszínen: A karavánpihenő közelében
Üzenet elküldve: 2016-07-05 13:31:05
Üzenet elküldve: 2016-07-05 13:31:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Zagur'Raz//
//Karavánpihenő felderítő csapat//
*Másnap reggel a nap első sugaraival és kínzó fejfájással ébred. Hangulatát ez kellően megalapozza, lábfájásának soha múlni nem akarása pedig, már-már azt hinné, hogy lehetetlen mélységekbe taszítja, egész addig, amíg a vezér indulást nem parancsol.*
-Hagrar!
*Kiált fel vicsorogva.*
-Visszafordulok. A híd felől hazatérek.
*Jelenti ki egyszerűen. Az orkok temperamentumát ismerve a vezetőből most előtörne a "velünk jössz vagy meghalsz" mentalitás, de talán megértő, talán túl értékes neki Assag vagy talán ő is érzi, hogy csak tehet a harcosok között. A nőstény jó szerencsét kíván a csapatnak és elindul az északi híd felé.*
//Karavánpihenő felderítő csapat//
*Másnap reggel a nap első sugaraival és kínzó fejfájással ébred. Hangulatát ez kellően megalapozza, lábfájásának soha múlni nem akarása pedig, már-már azt hinné, hogy lehetetlen mélységekbe taszítja, egész addig, amíg a vezér indulást nem parancsol.*
-Hagrar!
*Kiált fel vicsorogva.*
-Visszafordulok. A híd felől hazatérek.
*Jelenti ki egyszerűen. Az orkok temperamentumát ismerve a vezetőből most előtörne a "velünk jössz vagy meghalsz" mentalitás, de talán megértő, talán túl értékes neki Assag vagy talán ő is érzi, hogy csak tehet a harcosok között. A nőstény jó szerencsét kíván a csapatnak és elindul az északi híd felé.*
804. hozzászólás ezen a helyszínen: A karavánpihenő közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-17 21:25:11
Üzenet elküldve: 2016-06-17 21:25:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Zagur'Raz//
//Karavánpihenő felderítő csapat//
*Az idő jó, így a tűz hiánya nem igazán zavaró, leszámítva némi kis esőt; ezt azonban az orkok elég jól bírják és a szagukon is javít. Aprócska dombjuk túl sok kilátást nem biztosít, de arra jó, hogy legalább a biztonságérzetük meglegyen.*
*Felélve összes maradék élelmüket, újult erővel ébred a csapat, csak a nőstények karjában van izomláz és fájás.*
*A felkelő nap első sugarainak fénye ugyanolyan vidékre hull, mint a tegnapi napnyugta végső ragyogása:
a karavánutat láthatják, ahogy észak-dél irányba kanyarog. Keletre a folyó, nyugatra a Füves puszta folyón túli folytatása, ahogy lassan ligetes-fás területbe vész, hogy Artheniori Erdő, Erdőmélye, valamint a Lichanechi tóig húzódó vidék legyen belőle. Délre a Város van, de innen nem látszik, északra pedig a Híd, amely még mindig áll - bár rongálások nyoma látszik rajta, és körülötte megannyi égett-szétrobbant csontváz. Több száz, továbbra is, moccanatlanul. Bármerre indulhatnak, bár ha visszafelé mennek keletre, az újabb evezést jelent, egy idő után nyugaton is ez lesz a helyzet. Lábukon sokáig csak északnak és délnek tarthatnak.*
//Karavánpihenő felderítő csapat//
*Az idő jó, így a tűz hiánya nem igazán zavaró, leszámítva némi kis esőt; ezt azonban az orkok elég jól bírják és a szagukon is javít. Aprócska dombjuk túl sok kilátást nem biztosít, de arra jó, hogy legalább a biztonságérzetük meglegyen.*
*Felélve összes maradék élelmüket, újult erővel ébred a csapat, csak a nőstények karjában van izomláz és fájás.*
*A felkelő nap első sugarainak fénye ugyanolyan vidékre hull, mint a tegnapi napnyugta végső ragyogása:
a karavánutat láthatják, ahogy észak-dél irányba kanyarog. Keletre a folyó, nyugatra a Füves puszta folyón túli folytatása, ahogy lassan ligetes-fás területbe vész, hogy Artheniori Erdő, Erdőmélye, valamint a Lichanechi tóig húzódó vidék legyen belőle. Délre a Város van, de innen nem látszik, északra pedig a Híd, amely még mindig áll - bár rongálások nyoma látszik rajta, és körülötte megannyi égett-szétrobbant csontváz. Több száz, továbbra is, moccanatlanul. Bármerre indulhatnak, bár ha visszafelé mennek keletre, az újabb evezést jelent, egy idő után nyugaton is ez lesz a helyzet. Lábukon sokáig csak északnak és délnek tarthatnak.*
803. hozzászólás ezen a helyszínen: A karavánpihenő közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-16 12:16:20
Üzenet elküldve: 2016-06-16 12:16:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Zagur'Raz//
//Karavánpihenő felderítő csapat//
*Szótlan teszi dolgát, valamit eszik hogy erőre leljen. Érezhető a feszültség a helyen, sűrű ködként lepte el a területet, állatokat sem látni nagyon. Gworasht is elfogja ez a köd, minden itt beszívott lélegzettel feszültebb lesz, azért igyekszik hidegvérű maradni, csak úgy lehet eléggé szemfüles. Ültében piheni ki a fáradalmakat és narancs szemével a láthatárt fürkészi...*
//Karavánpihenő felderítő csapat//
*Szótlan teszi dolgát, valamit eszik hogy erőre leljen. Érezhető a feszültség a helyen, sűrű ködként lepte el a területet, állatokat sem látni nagyon. Gworasht is elfogja ez a köd, minden itt beszívott lélegzettel feszültebb lesz, azért igyekszik hidegvérű maradni, csak úgy lehet eléggé szemfüles. Ültében piheni ki a fáradalmakat és narancs szemével a láthatárt fürkészi...*
802. hozzászólás ezen a helyszínen: A karavánpihenő közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-16 07:50:35
Üzenet elküldve: 2016-06-16 07:50:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Zagur'Raz//
//Karavánpihenő felderítő csapat//
*Fogát nem kímélve rágódik az ételen, legalább némi energiát juttattak magukba, nagy szükség volt erre egy, ilyen nap után. Az őrködési rendet világosan kijelenti, hogy vacsora után Assagnak aludnia kell. Legalábbis az, hogy nem ő kezd, neki pontosan ezt jelenti. Leteszi a fejét az első alkalmas helyre, és máris könyörög magának, hogy minél hamarabb eszméletét veszítse. Sajnos ez nem olyan könnyű mint amilyennek először tűnt, minden apró neszre felfigyel, nem szívesen huny szemet egy élőholtak által sújtott területen, de előbb-utóbb, társai esetleges rikácsolásában bízva álomba merül.*
//Karavánpihenő felderítő csapat//
*Fogát nem kímélve rágódik az ételen, legalább némi energiát juttattak magukba, nagy szükség volt erre egy, ilyen nap után. Az őrködési rendet világosan kijelenti, hogy vacsora után Assagnak aludnia kell. Legalábbis az, hogy nem ő kezd, neki pontosan ezt jelenti. Leteszi a fejét az első alkalmas helyre, és máris könyörög magának, hogy minél hamarabb eszméletét veszítse. Sajnos ez nem olyan könnyű mint amilyennek először tűnt, minden apró neszre felfigyel, nem szívesen huny szemet egy élőholtak által sújtott területen, de előbb-utóbb, társai esetleges rikácsolásában bízva álomba merül.*
801. hozzászólás ezen a helyszínen: A karavánpihenő közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-15 23:37:44
Üzenet elküldve: 2016-06-15 23:37:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zagur'Raz//
//Karavánpihenő felderítő csapat//
*A nőstény zsoldos volt, úgy is gondolkodik. Márpedig ez a következőképpen néz ki: számíts a legrosszabbra, reménykedj a legjobban, csináld amit mondanak, ha meg nem mondanak semmit, akkor könnyítsd meg a saját dolgod. Ha van tutaj, akkor az maradjon náluk, ha ki kell érte purcanni, akkor is.
Miután kirángatják a tákolmányt a partra, és többen is biztonságosan fogyaszthatónak találják a vizet őt is iszik. Aztán elvonszolja magát a táborukig.
Őt nem kell utasítani a csendre, nincs fölös energiája arra, hogy jártassa a száját. Talán csak ha enni kell. Biccent egyet köszönetképpen és el is tünteti a neki adott adagot.
Amikor ő kerül őrségbe fülel és figyel, de neki szüksége van arra, hogy aludjon, ha éberen akkor is. A pallosa most nem a hátán van, hanem a keze ügyében, még álmában is. Nyugtalanítja amit hallott, és éjszaka a holtak ijesztőbbnek tűnnek. Nem azért, mert babonás, csupán csak azért, mert nem láthatja őket olyan messziről. A banditáktól kevésbé tart. Egy felfegyverzett orkcsapatot senki sem támad meg szívesen, hacsak nincs jelentős túlerőben, ezt diktálja a tapasztalata.*
//Karavánpihenő felderítő csapat//
*A nőstény zsoldos volt, úgy is gondolkodik. Márpedig ez a következőképpen néz ki: számíts a legrosszabbra, reménykedj a legjobban, csináld amit mondanak, ha meg nem mondanak semmit, akkor könnyítsd meg a saját dolgod. Ha van tutaj, akkor az maradjon náluk, ha ki kell érte purcanni, akkor is.
Miután kirángatják a tákolmányt a partra, és többen is biztonságosan fogyaszthatónak találják a vizet őt is iszik. Aztán elvonszolja magát a táborukig.
Őt nem kell utasítani a csendre, nincs fölös energiája arra, hogy jártassa a száját. Talán csak ha enni kell. Biccent egyet köszönetképpen és el is tünteti a neki adott adagot.
Amikor ő kerül őrségbe fülel és figyel, de neki szüksége van arra, hogy aludjon, ha éberen akkor is. A pallosa most nem a hátán van, hanem a keze ügyében, még álmában is. Nyugtalanítja amit hallott, és éjszaka a holtak ijesztőbbnek tűnnek. Nem azért, mert babonás, csupán csak azért, mert nem láthatja őket olyan messziről. A banditáktól kevésbé tart. Egy felfegyverzett orkcsapatot senki sem támad meg szívesen, hacsak nincs jelentős túlerőben, ezt diktálja a tapasztalata.*
800. hozzászólás ezen a helyszínen: A karavánpihenő közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-10 11:57:52
Üzenet elküldve: 2016-06-10 11:57:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Zagur'Raz//
//Karavánpihenő felderítő csapat//
*Hagrar erre nem is gondolt amire épp az új ork zsoldos viszont igen. A tutaj biztonságba került a sodródó víztől, így a későbbiekben is lehet majd használni. Éjjel viszont Hagrar nem tud aludni. Egy biztos. A vezér nem engedi meg a tűzrakást, és csendre utasítja társait. Amúgy sem egy szócséplő kompánia ez, de most különösen fontos a csend. A vezér semmit nem alszik az éjjel, csupán pihen. De minden neszre odafigyel ha őrködik, ha nem. Nem szeretné, ha egy rajtaütés meglepné a kis csapatot. És itt nem csak a hullákról van szó. Persze közel vagyunk a veszélyhez, de vannak olyan elvetemült fosztogatók akik ebben pénzt és zsákmányt látnak. Holtakat kifosztani, és arra járókat kirabolni. Így szerencsére találnak egy magaslatot, dombot ahonnan takarásban vannak a karavánpihenő felől. Így könnyű nézelődni, viszont az Artheniori oldalon hamar észrevenni az orkokat. Talán még akad egy kis szárított hús a készletekben, amit tisztességgel elosztanak. Nem sok, de egy kis étel is több a semminél. Ha nyugalmasan telik az idő, akkor átvészelik békében az éjjelt. Viszont ha akad valami probléma, bizony az nem jó hír.*
-Ha bármit láttok, jelezzetek. Ellenség, vagy bármi ami gyanús! *Mondja csendben az ork, és a tájat figyeli. Nem bízik ebben a helyben.*
//Karavánpihenő felderítő csapat//
*Hagrar erre nem is gondolt amire épp az új ork zsoldos viszont igen. A tutaj biztonságba került a sodródó víztől, így a későbbiekben is lehet majd használni. Éjjel viszont Hagrar nem tud aludni. Egy biztos. A vezér nem engedi meg a tűzrakást, és csendre utasítja társait. Amúgy sem egy szócséplő kompánia ez, de most különösen fontos a csend. A vezér semmit nem alszik az éjjel, csupán pihen. De minden neszre odafigyel ha őrködik, ha nem. Nem szeretné, ha egy rajtaütés meglepné a kis csapatot. És itt nem csak a hullákról van szó. Persze közel vagyunk a veszélyhez, de vannak olyan elvetemült fosztogatók akik ebben pénzt és zsákmányt látnak. Holtakat kifosztani, és arra járókat kirabolni. Így szerencsére találnak egy magaslatot, dombot ahonnan takarásban vannak a karavánpihenő felől. Így könnyű nézelődni, viszont az Artheniori oldalon hamar észrevenni az orkokat. Talán még akad egy kis szárított hús a készletekben, amit tisztességgel elosztanak. Nem sok, de egy kis étel is több a semminél. Ha nyugalmasan telik az idő, akkor átvészelik békében az éjjelt. Viszont ha akad valami probléma, bizony az nem jó hír.*
-Ha bármit láttok, jelezzetek. Ellenség, vagy bármi ami gyanús! *Mondja csendben az ork, és a tájat figyeli. Nem bízik ebben a helyben.*
799. hozzászólás ezen a helyszínen: A karavánpihenő közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-10 11:30:58
Üzenet elküldve: 2016-06-10 11:30:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Zagur'Raz//
//Karavánpihenő felderítő csapat//
*Az orkok átkeltek a folyón. Nem olyan egyszerű dolog az, mint a hősi balladákban - nem véletlen, hogy a taktikai szempontból építkező népek gyakorta választották a folyót védvonalnak. A tutajukat ketten cibálják ki a partra.*
*A vezér szavai erőt öntöttek a csapatba, vagy legalábbis abba a részébe, amelyik nem purcant ki teljesen. Hiába, nem mindenki születik gályarabnak, evezősnek. Hagi inni akar a folyó vizéből, és ihat is, bár a víznek enyhén poshadt mocsáríze van.*
*Az éj hamar eljön, a kis táborféléjük is elkészül, ha csinálják, az őrség is váltóban feláll. Az orkoknak kell eldönteniük, mit csinálnak még, míg telik az éj.*
//Karavánpihenő felderítő csapat//
*Az orkok átkeltek a folyón. Nem olyan egyszerű dolog az, mint a hősi balladákban - nem véletlen, hogy a taktikai szempontból építkező népek gyakorta választották a folyót védvonalnak. A tutajukat ketten cibálják ki a partra.*
*A vezér szavai erőt öntöttek a csapatba, vagy legalábbis abba a részébe, amelyik nem purcant ki teljesen. Hiába, nem mindenki születik gályarabnak, evezősnek. Hagi inni akar a folyó vizéből, és ihat is, bár a víznek enyhén poshadt mocsáríze van.*
*Az éj hamar eljön, a kis táborféléjük is elkészül, ha csinálják, az őrség is váltóban feláll. Az orkoknak kell eldönteniük, mit csinálnak még, míg telik az éj.*
798. hozzászólás ezen a helyszínen: A karavánpihenő közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-09 10:34:37
Üzenet elküldve: 2016-06-09 10:34:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Zagur'Raz//
//Karavánpihenő felderítő csapat//
*Mire átérnek, Gworash már csupa veríték, jól lefáradt az evezésben. Mondani sem kell, mire leszáll a tutajról, már segít is kihúzni azt a partra, még kelleni fog.
Ez után elterül egy kicsit a talajon kilihegve a vízi utazás fáradalmait. Később ő is fogyaszt a folyó vizéből, ha nincsenek intő jelek.
Hagrar beoszt mindenki őrködni váltásokkal, Gworash kihasználva a lehetőséget, amikor tud elalszik. Fegyverét maga mellett hagyja elvégre bármi előfordulhat és Gworash nem óhajt az élőholtak soraihoz csatlakozni.*
A hozzászólás írója (Viharpöröly Gworash) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.09 10:35:08
//Karavánpihenő felderítő csapat//
*Mire átérnek, Gworash már csupa veríték, jól lefáradt az evezésben. Mondani sem kell, mire leszáll a tutajról, már segít is kihúzni azt a partra, még kelleni fog.
Ez után elterül egy kicsit a talajon kilihegve a vízi utazás fáradalmait. Később ő is fogyaszt a folyó vizéből, ha nincsenek intő jelek.
Hagrar beoszt mindenki őrködni váltásokkal, Gworash kihasználva a lehetőséget, amikor tud elalszik. Fegyverét maga mellett hagyja elvégre bármi előfordulhat és Gworash nem óhajt az élőholtak soraihoz csatlakozni.*
A hozzászólás írója (Viharpöröly Gworash) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.09 10:35:08
797. hozzászólás ezen a helyszínen: A karavánpihenő közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-07 12:33:05
Üzenet elküldve: 2016-06-07 12:33:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zagur'Raz//
//Karavánpihenő felderítő csapat//
*A transzból, amibe evezés közben sikerült kerülnie az érkezés sikeresen felébreszti. A többiek szállingóznak kifelé a partra, és ő is követi őket. Neki azonban az is megfordul a fejében, hogy a tutaj visszafele esetleg kellhet. Szóval, ha mindenki kikászálódott, belekapaszkodik a tutaj oldalába, bár egyedül biztos nem fogja tudni kihúzni a partra, ahhoz már túl fáradt.*
-Valaki segítene? *Néz körbe, hátha akad valaki, aki esetleg vállalkozna.
Ha van valaki, aki csatlakozik hozzá a jármű kirángatásában akkor miután a tutaj partra került, ha senki sem segít, akkor miután ezt belátja, csatlakozik a többiekhez, és teszi amit parancsba kap.*
//Karavánpihenő felderítő csapat//
*A transzból, amibe evezés közben sikerült kerülnie az érkezés sikeresen felébreszti. A többiek szállingóznak kifelé a partra, és ő is követi őket. Neki azonban az is megfordul a fejében, hogy a tutaj visszafele esetleg kellhet. Szóval, ha mindenki kikászálódott, belekapaszkodik a tutaj oldalába, bár egyedül biztos nem fogja tudni kihúzni a partra, ahhoz már túl fáradt.*
-Valaki segítene? *Néz körbe, hátha akad valaki, aki esetleg vállalkozna.
Ha van valaki, aki csatlakozik hozzá a jármű kirángatásában akkor miután a tutaj partra került, ha senki sem segít, akkor miután ezt belátja, csatlakozik a többiekhez, és teszi amit parancsba kap.*
796. hozzászólás ezen a helyszínen: A karavánpihenő közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-06 08:29:00
Üzenet elküldve: 2016-06-06 08:29:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Zagur'Raz//
//Karavánpihenő felderítő csapat//
*Assag a lélekvesztőről szinte ledobja magát a kavicsos folyópartra, de most ezzel sem foglalkozik, lehuppan fenékkel az első száraz négyzetméteren és fújtat. Túl sokat a továbbiakban nem tesz hozzá a dologhoz, például az már egyszer biztos, hogy jelenleg a tutajjal sem foglalkozik, ő kihúzni nem fogja, majd csinálja akinek két anyja van. Na nem mintha amúgy tudná, de még csak nem is akarja. Figyeli ahogy Hagrar szomját oltja a folyóvízből, már ha megfelelőnek ítéltetett, és ha néhány pillanaton belül nem adja jelét a haldoklásnak, maga is letérdel a víz mellé, hogy felfrissítse magát. Eztán járnak még, ki tudja mennyit és ki tudja milyen nehéz terepen, de szerencsére Assag és az önkímélő tempója az építkezés során nem indokolják meg, hogy ne tudja tartani a tempót a többiekkel, legalábbis remélhetőleg. Ha megtalálják a táborhelyüket, úgy fest máris őrködésről és pihenésről esik szó.*
-Ennünk kellene, kelleni fog holnap az erőnk.
*Rég volt már tegnap reggel, és ezt Assag bizonyosan érzi magán, a többiek talán kitartóbbak, de reggel már biztosan kelleni fog az utántöltés. A továbbiakban mindent a főnök rendelete szerint tesz, őrködik, alszik.*
//Karavánpihenő felderítő csapat//
*Assag a lélekvesztőről szinte ledobja magát a kavicsos folyópartra, de most ezzel sem foglalkozik, lehuppan fenékkel az első száraz négyzetméteren és fújtat. Túl sokat a továbbiakban nem tesz hozzá a dologhoz, például az már egyszer biztos, hogy jelenleg a tutajjal sem foglalkozik, ő kihúzni nem fogja, majd csinálja akinek két anyja van. Na nem mintha amúgy tudná, de még csak nem is akarja. Figyeli ahogy Hagrar szomját oltja a folyóvízből, már ha megfelelőnek ítéltetett, és ha néhány pillanaton belül nem adja jelét a haldoklásnak, maga is letérdel a víz mellé, hogy felfrissítse magát. Eztán járnak még, ki tudja mennyit és ki tudja milyen nehéz terepen, de szerencsére Assag és az önkímélő tempója az építkezés során nem indokolják meg, hogy ne tudja tartani a tempót a többiekkel, legalábbis remélhetőleg. Ha megtalálják a táborhelyüket, úgy fest máris őrködésről és pihenésről esik szó.*
-Ennünk kellene, kelleni fog holnap az erőnk.
*Rég volt már tegnap reggel, és ezt Assag bizonyosan érzi magán, a többiek talán kitartóbbak, de reggel már biztosan kelleni fog az utántöltés. A továbbiakban mindent a főnök rendelete szerint tesz, őrködik, alszik.*
795. hozzászólás ezen a helyszínen: A karavánpihenő közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-06 07:43:10
Üzenet elküldve: 2016-06-06 07:43:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Zagur'Raz//
//Karavánpihenő felderítő csapat//
*A vezér beleadott mindent, hogy átjussanak a túlsó partra. Sikeresen átjutottak. Ugyan mindenki fáradt, de a parton nem maradhatnak túl sokáig. A Vezér menedéket keres, ha csak egy jól belátható homokos domboldalt választanak ki az is jó. A lényeg, hogy jó rálátásuk legyen a karavánpihenőre, és emellett ne legyenek túlságosan feltűnő helyen.*
-Tudtam, hogy sikerülni fog, talán tényleg nem vagytok emberek. *Lihegve röhög, majd iszik egy kicsit a folyó vizéből, feltéve ha nem észlel semmi gyanúsat annak szagából, vagy ízéből. Ha találtak egy megfelelő pihenőhelyet, akkor a vezér mindenkit kioszt őrködésbe váltásokkal. Így mindenki tud pihenni, és erejük is visszatér. Remélhetőleg az éjszaka nem lesz tele meglepetéssel.*
//Karavánpihenő felderítő csapat//
*A vezér beleadott mindent, hogy átjussanak a túlsó partra. Sikeresen átjutottak. Ugyan mindenki fáradt, de a parton nem maradhatnak túl sokáig. A Vezér menedéket keres, ha csak egy jól belátható homokos domboldalt választanak ki az is jó. A lényeg, hogy jó rálátásuk legyen a karavánpihenőre, és emellett ne legyenek túlságosan feltűnő helyen.*
-Tudtam, hogy sikerülni fog, talán tényleg nem vagytok emberek. *Lihegve röhög, majd iszik egy kicsit a folyó vizéből, feltéve ha nem észlel semmi gyanúsat annak szagából, vagy ízéből. Ha találtak egy megfelelő pihenőhelyet, akkor a vezér mindenkit kioszt őrködésbe váltásokkal. Így mindenki tud pihenni, és erejük is visszatér. Remélhetőleg az éjszaka nem lesz tele meglepetéssel.*
794. hozzászólás ezen a helyszínen: A karavánpihenő közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-05 10:16:48
Üzenet elküldve: 2016-06-05 10:16:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Zagur'Raz//
//Karavánpihenő felderítő csapat//
*A vezér tüzelő szavainak hatására a csapat minden erejét beleadja; ez kinél többet, kinél kevesebbet jelent. Végül átevickélnek a túlpartra, és lihegve érnek partot. Ha a tutajt kihúzzák a partra, akkor az ott marad, ha nem, akkor lassan lecsordogál a folyón. Előbbi esetben teljesen kitikkadnak, még Hagrar is érezni fogja karjaiban a fáradtságot. Nem ilyen munkához szoktak az izmaik, de sikerrel vették az akadályt. A folyó túloldalán vannak, és mivel kicsit csorogtak dél felé, ezért az utolsó hídnak még az artheniori oldalán is, de nem messze tőle.*
*A lemenő nap utolsó sugarainak fényénél a karavánutat láthatják, ahogy észak-dél irányba kanyarog. Keletre a folyó, nyugatra a Füves puszta folyón túli folytatása, ahogy lassan ligetes-fás területbe vész, hogy Artheniori Erdő, Erdőmélye, valamint a Lichanechi tóig húzódó vidék legyen belőle. Délre a Város van, de innen nem látszik, északra pedig a Híd, amely még mindig áll - bár rongálások nyoma látszik rajta, és körülötte megannyi égett-szétrobbant csontváz. Több száz.*
//Karavánpihenő felderítő csapat//
*A vezér tüzelő szavainak hatására a csapat minden erejét beleadja; ez kinél többet, kinél kevesebbet jelent. Végül átevickélnek a túlpartra, és lihegve érnek partot. Ha a tutajt kihúzzák a partra, akkor az ott marad, ha nem, akkor lassan lecsordogál a folyón. Előbbi esetben teljesen kitikkadnak, még Hagrar is érezni fogja karjaiban a fáradtságot. Nem ilyen munkához szoktak az izmaik, de sikerrel vették az akadályt. A folyó túloldalán vannak, és mivel kicsit csorogtak dél felé, ezért az utolsó hídnak még az artheniori oldalán is, de nem messze tőle.*
*A lemenő nap utolsó sugarainak fényénél a karavánutat láthatják, ahogy észak-dél irányba kanyarog. Keletre a folyó, nyugatra a Füves puszta folyón túli folytatása, ahogy lassan ligetes-fás területbe vész, hogy Artheniori Erdő, Erdőmélye, valamint a Lichanechi tóig húzódó vidék legyen belőle. Délre a Város van, de innen nem látszik, északra pedig a Híd, amely még mindig áll - bár rongálások nyoma látszik rajta, és körülötte megannyi égett-szétrobbant csontváz. Több száz.*
793. hozzászólás ezen a helyszínen: A karavánpihenő közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-03 12:43:36
Üzenet elküldve: 2016-06-03 12:43:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Zagur'Raz//
//Karavánpihenő felderítő csapat//
*Gworash evez ahogy csak bír, de úgy tűnik az az egyszerű evező amit készített igencsak súlyos tárgy, pedig ő csak az egyik végét akarta kiszélesíteni, a nagy munkában észre sem vette és saját evezőjének mindkét oldalát kiszélesítette, hogy minek? Na mindegy előfordul, hogy az ork kreativitással elszalad a ló, most megfizet érte. Kissé el is szégyenli magát, mennyire fárad a többiekhez képest, nem valami nagy erény az biztos. Azért evez ahogy csak bír, trapéza minden hajtással keményen megfeszül és verejtékes lesz Viharpöröly mire a közepén tartanak a folyónál. Hagrar evez mint a félszemű, az ő evezője nem is tűnik olyan barbárnak. Gworash mérges lesz, hogy ilyen kis tápos és még a csajokat sem tudja rendesen lehagyni, szóval csak evez, ahogy bír...
Ha átértek, Pöröly természetesen nem bánná ha pihennének egyet, addig tegyék meg amíg lehet, így alkalomadtán szóvá is teszi.*
A hozzászólás írója (Viharpöröly Gworash) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.03 12:48:43
//Karavánpihenő felderítő csapat//
*Gworash evez ahogy csak bír, de úgy tűnik az az egyszerű evező amit készített igencsak súlyos tárgy, pedig ő csak az egyik végét akarta kiszélesíteni, a nagy munkában észre sem vette és saját evezőjének mindkét oldalát kiszélesítette, hogy minek? Na mindegy előfordul, hogy az ork kreativitással elszalad a ló, most megfizet érte. Kissé el is szégyenli magát, mennyire fárad a többiekhez képest, nem valami nagy erény az biztos. Azért evez ahogy csak bír, trapéza minden hajtással keményen megfeszül és verejtékes lesz Viharpöröly mire a közepén tartanak a folyónál. Hagrar evez mint a félszemű, az ő evezője nem is tűnik olyan barbárnak. Gworash mérges lesz, hogy ilyen kis tápos és még a csajokat sem tudja rendesen lehagyni, szóval csak evez, ahogy bír...
Ha átértek, Pöröly természetesen nem bánná ha pihennének egyet, addig tegyék meg amíg lehet, így alkalomadtán szóvá is teszi.*
A hozzászólás írója (Viharpöröly Gworash) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.06.03 12:48:43
792. hozzászólás ezen a helyszínen: A karavánpihenő közelében
Üzenet elküldve: 2016-06-03 09:34:21
Üzenet elküldve: 2016-06-03 09:34:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Zagur'Raz//
//Karavánpihenő felderítő csapat//
*Assag húz ameddig tud, ami valljuk meg őszintén, nem valami sok. Az utolsó tíz méteren gyakorlatilag egy centit nem tudott rendesen hajtani a ladikon. Érezhetően lelassulnak, csak Hagrar oldaláról érkeznek lendületes csapások, hárman fújtatnak. A vezér dühös kiáltásokba kezd, de sajnos nem őszinte a harag, csak úgy fest lelkesíteni akarja a népet.*
~Ha te azt tudnád, Hagrar, ha te azt tudnád.~
*Mosolyogja meg magában az ork bőrbe bújt ember hasonlatot, ahogy még utolsó utáni erejével megpróbál húzni néhányat a lapáton, persze teljesen sikertelenül. Az ő fizikuma nem erre termett. Illetve de, de a test jelenlegi felhasználója sokkal kevésbé.*
//Karavánpihenő felderítő csapat//
*Assag húz ameddig tud, ami valljuk meg őszintén, nem valami sok. Az utolsó tíz méteren gyakorlatilag egy centit nem tudott rendesen hajtani a ladikon. Érezhetően lelassulnak, csak Hagrar oldaláról érkeznek lendületes csapások, hárman fújtatnak. A vezér dühös kiáltásokba kezd, de sajnos nem őszinte a harag, csak úgy fest lelkesíteni akarja a népet.*
~Ha te azt tudnád, Hagrar, ha te azt tudnád.~
*Mosolyogja meg magában az ork bőrbe bújt ember hasonlatot, ahogy még utolsó utáni erejével megpróbál húzni néhányat a lapáton, persze teljesen sikertelenül. Az ő fizikuma nem erre termett. Illetve de, de a test jelenlegi felhasználója sokkal kevésbé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 792-811